Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.” Az evangélium szerint Jézus békét hirdet, békét hagy tanítványaira.
Ez egy összefoglaló. A teljes szöveg az oldalon. Klikk a linkre.
Ezért kínálja fel az Úr Jézus szőlőtőként az ő erejét, tápláló kegyelmi közelségét. Ezért nevezi a Mennyei Atyát szőlőművesnek, aki minden kis gyümölcsöt, minden apró eredményt ápol és gondoz...
Ez egy összefoglaló. A teljes szöveg az oldalon. Klikk a linkre.
A hivatások vasárnapján legyen vizsgálódásunk tárgya hogy Isten iránti szeretetből vállaljuk-e a keresztény életet, azt a feladatot, amelynek elvégzése kötelességünk?
Ugyanakkor kérdezzünk rá arra...
Ez egy összefoglaló. A teljes szöveg az oldalon. Klikk a linkre.
Gimnazista koromban is székely harisnyában jártam. Egy kora tavaszi délután kimentünk többen a „Papkertbe” rovart gyűjteni.
Megpillantok egy szép katicabogarat s rögtön hálóval utána vetem magam. Mint csodaszarvast üldözöm árkon-bokron keresztül; illetve csak bokron, mert hirtelen egy mély árokba suppantam, mely tele volt jó hideg hólével.
Kijönni kijöttem, de a különben is feszes harisnya úgy rám degedt, hogy két álló hétig is nem tudtam lehúzni; még hálnom is abban kellett. Persze a bogár elrepült. Azóta kedvenc bogaram és nótám: „Katicabogár”…
Karácsonyra haza mentem. II-ik gimnazista voltam már, ki a latint már szagolgattam. Nagyapai nagybátyámnak: Albert pap bácsinak maradt egy öreg Breviáriuma. Elő-előszedegettem s olvasgattam, mintha érteném, padig egy-egy szót értettem. Édesanyám figyelgetett s egyszer így szólt Édesapámhoz:
(Ma, február 5-én van boldog emlékű Szabó Dömjén atya halálának 14-ik évfordulója (Zetelakán született 1901. május 4-én és Kaplonyban hunyt el 1998. február 5). Életének 97 évéből, papságának 74 évéből 44-et Kaplonyban élt le. Imre atya alábbi írásával gondolnak rá a Kaplonyi Barátok és mindazok, akiknek szívében ott él az ő kedves emléke, szerény, egyszerű alakja…)
Boldog, aki önmagával megelégedett...
Ismét eltelt egy esztendő azóta, hogy Dömjén atya meghalt. Ezt nem azért tudom ilyen pontosan, mert képes lennék ennyire számon tartani a napokat, hanem mert Szilveszter testvér kedvesen rám írt, hogy megkérdezze tőlem: nincs-e a tarsolyomban valami vele kapcsolatban?
Persze, hogy van. Hisz Dömjén atya is, mint minden nagy ember, kimeríthetetlen. Isten olyan gazdagnak teremtette a nagy emberek belső világát, hogy még akkor is mondanak nekünk valamit, ha látszólag semmit nem csináltak, csak éltek és kötelességüket teljesítették...
(Tavalyi összeállítás)
Hogy mi ez az új vonás, amely annyi év távlatából is elevenen él bennem és példát ad nekem? Hadd vezessem be egy történettel.
Vasárnap, február 5-én lesz Dömjén atya halálának 14-ik évfordulója, folytatjuk vallomásait…
13. A változó apai vélemény
Mivel gimnazista koromban sem szerettem az otthoni dolgot Édesapám gyakran mondogatta: Ez a csóró nem ér egy sütt pityókát!
Mikor aztán pap lettem s legelőször haza mentem, ugyanő büszkén dicsekedett testvéreim előtt: Mindörökké mondottam nektök, hogy tü az eszes Lajosnak a kicsi körmibe sem értök!
Apai büszkeség telve kedves következetlenséggel ugyan, de meleg szeretettel és a papság nagyra értékelésével is.
Udvarhelyen kinnlakók voltunk Sándor Lacival egy helyen. Gazdánk Asztalos Lajos csizmadia volt az Attila utcából. Kitűnő mester, de komisz ember; szerette a pálinkát. Felesége: Anna néni áldott jóságos asszony, ki úgy gondozott s védett, mint saját gyermekeit.
Egy reggel Lacival együtt, egyszerre értünk a mosdótálhoz. No, most melyik mosakodik elüször? Addig vitáztunk, hogy verekedés lett belőle s kiborult a nagy mosdótál s a sok víz szétterült a padlózaton. Erre - lelkem - Lajos bácsi felugrik a vánkli mellől kezében a lábszijuval s tenni kezdte, melykünket hol ért.
