|
2010 március 08., hétfő 22:29 |
|
„Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó s dísze a házának” (Sir 26,16)
„Isten megteremtette az embert, saját képmására… teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27). Istenben nincs hím- és nőnem. Másban hasonlít a férfi és másban a nő az Istenre. A férfi a teremtő Istenre hasonlít. A férfit a külvilág érdekli, a munka, a világban való alkotás ragadja meg elsősorban.
|
Az Isten alkotta férfi a fej, vezető és munkás, ő az, aki erejével, racionalitásával uralma alá hajtja a földet, de annak az Istennek a képmásaként, aki hatalmát a maga világában nem elnyomásra, leigázásra, hanem szolgálatra használja. Az eltorzult férfi a zsarnok és a rabszolga (Isten országának kreatív munkásából az evilági város rabszolgája lesz). A nő abban hasonlít Istenre, hogy mélyebben éli át saját létét, mélyebb érzés van benne, jobban értékeli az élet apróbb dolgait, gyengédebb. A kétfajta ember kiegészíti egymást.
A férfi biztonságot, oltalmat adhat a nőnek, és szolgálhatja erejével: házat épít és biztonságot, megélhetést, védelmet nyújt feleségének. A nő pedig érzelmet, szívet, gyengédséget, ünnepet adhat a férfinak, és szeretetet, kedvességet visz az otthonba. Hol a helyem, mint leendő feleség a világban? Sok nő a férfi riválisa akar lenni, s uralkodni akar a férfin, saját kezébe akarja venni élete irányítását, s ezzel lerombolja önnön nőiességét, feladva legmélyebb vágyát, hogy átadja magát és támaszkodhasson valakire, döntéseiben ne maradjon egyedül, és, hogy biztonságot és védelmet nyerjen. Egy férjének parancsolgató harcias matróna vagy egy karrierista „singli” az „örök női” karikatúrája. A nő csak akkor találja meg helyét a világban, ha Isten és a férfi oldalán keresi (kinek oldalából vétetett), s ez a férfire is igaz. Ha az alapvető prioritások felborulnak: Isten – férj – gyerekek – szolgálat/munka/tanulás, akkor elvéti az irányt. Az Isten alkotta nő a szűz, a feleség és az anya. Az eltorzult nő az istennő, a szajha és a rabszolga munkásnő.
A kikent-kifent szenvtelen, büszke istennő, aki érvényesülni akar. Hódolókat, imádókat gyűjt maga köré. Minden lépésével csodálatot és elismerést akar kivívni. Ez a típus lehet a hűvös, önmegvalósító karrierista nő típusa. Aki önmegvalósítása érdekében senkinek nem hajlandó a szívét adni, aki karriere miatt nem ér rá, hogy gyermekeket szüljön, vagy nem teheti meg, hogy egy férfinak lekösse és alávesse magát és öncélú érdekeit. Lehet ugyanakkor a sztár típusa, aki testi szépségével hívja fel magára a figyelmet.
Ezzel szemben a szűz típus szívének mélyét nem önmagának, hanem Istennek tartja fenn. Épp ez teszi őt izgalmassá. A szűzies, a tiszta szívű vonzóvá tesz. A megkaphatóság unalmassá. Még a házasság szentségében sem lesz a nő a férje birtoka. Ott is szükség van a tiszta szívűségre, megtartóztatásra szeretetből időszakosan, sőt a feleség betegsége miatt akár egy életre is. A házasságon belül is mindig egy kimeríthetetlen misztérium marad a nő személye. A szűzies, imádkozó nő mindig a misztérium hordozója, Isten jelenlétének a helye, s a férfi a misztérium kapujában le kell, hogy oldja saruját. Amikor Mária életébe betör az Isten, akkor József a Szent Titok előtti megrendültség miatt el akarja bocsátani magától Máriát a titkával, mert méltatlannak érzi magát rá. Az angyal természetfeletti bátorítására van szüksége: „Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hisz a tőle fogant élet a Szentlélektől van!”. A nő tehát valóban az eszményt váltja ki a világban, egész lénye költészet és megcsodálni való, de nem azért, hogy a férfit kizárja titkából, hanem, hogy közel engedje a misztériumhoz és oltalmára bízza magát, mint Mária Józsefre. A férfi a szent misztériumok őrzője és kiosztója (ezért ők a papok) a nő a misztériumok hordozója. Isten bennünk van, de rajtunk kívül is. A nő lényével azt sugározza, hogy Isten bennünk van, közel jön, a férfi azt, hogy Isten rajtunk kívül, felettünk van, meghalad minket, s a szent Isten előtt leborulva összecsuklik a férfierő. A nő igazi rangját nem az emberi tekintetek adják, hanem Isten Atyai tekintete. Ebben a tekintetben gyógyulhat az a lány/nő, aki nem kapott elég elismerést, bátorítást, csodálatot apjától, s ezért önbizalmát kerülő utakon akarja megszerezni. Egy nő annyira valósítja meg önmagát, amennyire szolgál Isten országában, mint Szűz Anya. Ő nem abban valósítja meg magát, hogy rangot, pozíciót, hatalmat, csodálókat, elismerést vár, vagy azzal, hogy a férfi-Jézuson uralkodik vagy verseng, hanem a háttérben szinte eltűnve figyelmesen szolgál: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2). Mária a figyelmes nő. A mások szükségét kitapintó, együttérző nő.
Az örömlány típusa, aki hozzájárul a férfi ösztöneinek kielégítéséhez, s ebből él. Sok lány és nő nem áll ki az út szélére, de mégis a testből élnek és nem tudnak meglenni szexuális kapcsolat nélkül, amitől érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Valójában többre vágynak, de „könnyebb a bugyit letolni, mint a lelket feltárni”. Lelki igényeiket feladják, megalkusznak önmagukkal, nem kérnek elköteleződést a férfiaktól, csak el ne veszítsék őket. Valójában elvágják magukat az igazi intimitástól, amit csak akkor kaphatnának meg, ha megőriznék vagy visszaszereznék tisztaságukat/szüzességüket a házasságig, s nem tennék többé testüket a férfiönzés játékszerévé vagy ösztön kielégülés tárgyává, hanem egyes-egyedül a hitvesi szerelmet pecsételnék el vele.
Ezzel szemben az igazi nő a mátka, a hitves. Szűz Anya a Szentlélek mátkája. Minden nő teste Istennek lefoglalt nászajándék: „nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma”. A női testet-lelket Isten szerelmes önátadásra teremtette, mely egyedül Istennel és a hitvessel szemben legitim. Tehát minden szerzetesnő is jegyesi viszonyban él Jézus Krisztussal. A szentségi házasságban élőknél pedig egymást gyengéden és tisztelettel átölelni és Istent átölelni egyazon ölelés. A nők a gyengédségben, a szenvedélyes érzelmi szeretetben felülmúlják a férfiakat. „A nő méltósága szorosan összefügg a szeretettel” (II. János Pál: Mulieris Dignitatem). Ők hoznak fényt, meleget, bensőséget a világba. Minden egyes férfi sajátos módon rá van bízva a nőre. A szűz őrzi magát Istennek, őrzi magát a házastársának, feleségként és anyaként adja magát és szolgál. Elsősorban a férfi hozzá illő segítőtársául rendeltetett, s csak másodsorban gyermekei Anyjául. Nélküle Ádám csonka marad. A gyermekeit Isten és férje helyett bálványként szerető nő épp gyermekeit fosztja meg attól, amire leginkább szükségük van egészséges és minden pszichozavartól mentes fejlődésükhöz: hogy Apát és Anyát, egymást szeretni lássák. Az Ő szerelmükben lel biztonságot létük. A nő a szépség megtestesítője. Az istenes nő ragyog, belső fénye van, nem szorul rá, hogy hiányos öltözködésével hívja fel magára a figyelmet. Szemérmesen ékesíti magát. Férje ékessége, s az otthon ragyogó fénye. A farmernek nincs neme, a szoknyának van. Szűz Anya a Szentlélekkel ékesíti magát. Ő a Napba (Istenbe) öltözött asszony. A Medjugorjei gyerekek megkérdezték Tőle, miért ilyen szép. Azt válaszolta: „Szép vagyok, mert szeretek”. Ugyanakkor elhibázza a házasságát az, aki azt gondolja, hogy egy férj teljesen be fogja majd tölteni az életét. Van, aki a házasságra azért vágyik, mert a férfit a magányát érzéstelenítő szernek használja. Az ember ontológiai magánya a házasságban is megmarad, s egyedül Isten tudja betölteni. Egy asszonynak egyszer azt mondtam: „Meg tudnád bocsátani a férjednek, hogy Ő nem a Jó Isten?” Amint ezt megtette, gyógyulni kezdett a házassága. Túl sok terhet ró a másik félre az, aki azt várja Tőle, amit csak Isten adhat, és menthetetlenül csalódik. A férfi és a nő szerelme akkor tiszta, ha jelen van benne Isten. A nő igazi méltósága a szerelemben akkora, amennyire véges, törékeny, emberi szeretetén, asszonyszívén keresztül érzékelhetővé, tapinthatóvá tud tenni valamit férje számára Isten végtelen szeretetéből. Isten szeretetének csatornájává lehet a nő, mint Mária, ahogy az új élet is szülőcsatornáján keresztül érkezik. Mária az önátadó a másik létét igenlő nő.
A rabszolga (munkásnő), aki „két műszakban” dolgozik. Állandóan kimerült, keserű, feszült. A férje már nem szereti. Aki gyűrött otthonkával ébred, aki keményen dolgozik és küzd, s már ebből áll az élete. Aki áldozatként éli meg magát, mert nem valósíthatta meg álmait, s nem lett az, aki szeretett volna. Aki bezárva érzi magát a családjába, esetleg a házasságába, s a gyermeknevelés körüli teendőkbe, de már nincs öröm az életében.
Ezzel szemben az igazi nő Anya. Érdekes, hogy lelkileg is annyira anyává válhat egy nő, hogy Teréz Anyát nem Szent Teréz szűznek nevezzük, mert nőiességének az anyaság volt a legkarakteresebb vonása. Az Anya az Igen (vö. Mária Igenje Gábrielnek). Az Anya Életet ad. Gyermekei belőle élnek. Az anya vigasztal, megölel, nem szab feltételeket szeretetének, jóváhagyja létemet. Az anya táplál (minden férj egy kicsit anyát is keres feleségében, ezért fontos számára, hogy felesége táplálja őt önmagából). Ez az anyai vonás Istenben van meg legmélyebben: „térden ringatva becézget” minket (Iz 66,12). Az apa elkülönít, ítéletet alkot, elvágja a köldökzsinórt, csak általa válhatunk felnőtté (az Isten atyai vonása: mint fiókáit repülni tanító sas madár kilök a fészekből, de kísér, s veszély esetén szárnyára kap). Az anya egyesít, egybeölel méhével. Az anya nyújtotta biztonság a széltől is óv, veszélyen kívül helyez, képessé tesz a szeretetre, az eggyé válásra, kapcsolatra. Az anya mindig kicsit saját teste darabjának, kicsinyeinek éli meg gyermekeit. Az apa nyújtotta biztonság elvágja a köldökzsinórt és bátorságot, önálló cselekvőerőt ad. A leválasztó szeretettel, a nehézségekkel való szembesülés révén segít egyedül boldogulni a küzdelemben. A nőben az anya különös kapcsolatban van az élet kezdetével és végével, ott van a betlehemi barlangban és a Kálvária hegyén. Mária az örömmel szorgoskodó, aki közben nem veszi le szemét Mennyei Atyjáról, s mindvégig megmarad Atyai tekintetében. Péld 31,10: „Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Előteremti a gyapjút és a kendert és ellátja a háza népét eledellel. Kiterjeszti kezét az elnyomott felé”. Mária a Boldogságos. Boldogságának forrása, hogy gyermekében és férjében is az Istent szerette, munkájával pedig a Mennyei Atyát szolgálta, nem zárult családjába, hanem Isten országában élt, ezért a tanítványban és a szűkölködőben is Fiát látta és szerette, anyai együttérzését, gondoskodását rájuk is kiterjesztette”. Szűz Mária az anyaságot nem rabszolgaságnak, hanem csodálatos ajándéknak élte meg. Anyává egy nő úgy válhat, ha befogad, ha beölel. Ha megfoganja, és újra megszüli Krisztust. Két gátja van az igazi lelki anyaságnak. Az egyik a lelki abortusz, amikor megfogan bennünk az Ige, de tettekre nem váltjuk. Azaz amikor a kihordás fájdalmait nem vállaljuk. A másik, amikor úgy akciózunk, hogy mögötte nincs lélek. Amikor kihordani akarunk egy Istennek tetszőnek tűnő gondolatot, még mielőtt a szívünkben megfogant és megtapadt volna. A nő az élet szentélye, ezért a legnagyobb tiszteletet érdemli, de sokan megcsúfolják testüket, amikor fogamzásgátlókkal mérgezve magzataik sírvermévé teszik. A férfi az eszményekről verset ír, a nő egész lénye költészet. Benne megtestesülhet az eszmény, az Ige, úgy hogy sajátos bensőséggel szívében hordozza, mélyebben átéli, mint Mária, aki szívébe zárta a pásztorok szavait. Szűz Mária az igazi nőiesség ikonja: a szűz, a hitves, és az Édesanya. Minél inkább van meg benned a három, annál inkább vagy igazi nő.
Kérdések a nőknek, lányoknak: Te hogyan raknád sorrendbe? (Isten, ferj, gyerekek, munka/tanulás) Mit gondolsz, a fiúk szerint milyen egy ideális nő? Szerinted milyen kell, hogy legyen egy ideális nő? Milyennek kell lennie az Isten terve szerinti nőnek?
Kérdések a férfiaknak, fiúknak: Milyen az ideális nő számodra? Milyen az ideális nő Isten számára? Szerinted mit tehetnek a fiúk azért, hogy mellettük a lányok (testvér, barát, kedves) nőiesebbek lehessenek és egyre inkább Isten terve szerinti nők lehessenek? Sorrend?
|
|
