|
2012 január 10., kedd 15:23 |
| Stuttgart sétáló utcája mindig tele van emberekkel. Jóleső érzés néha végigmenni rajta. Amikor az Ünnepek elmúltával valamiért be kellett ugranom az esperességre, a székesegyház közelében az egyik utcasarkon egy ülő gyermekre lettem figyelmes. A a szökőkút kövéről nézte az előtte elhaladó járókelőket. |
 |
Az egyik ezek közül az emberek közül én voltam.
Ránéztem a gyermekre. Ő is visszanézett rám. Mosolygós, bátor tekintete valami nagyon lényegesre emlékeztetett engem.
|
|
Bővebben...
|
|
|
2011 december 27., kedd 13:42 |
Egy régi orosz legenda úgy tudja, hogy egy öreg anyó a város széli apró kis házában éppen lefekvéshez készülődött, amikor a hideg téli éjszakában hirtelen az ajtón erősen kopogtak. Kelletlenül odament, kis rést nyitott rajta és kinézett. Az ajtó előtt pásztorok álltak. Kucsmájukat befújta a hó, arcukat pirosra cserzette a szél, szakállukon pedig apró kis jégcsapok csillogtak. „Gyere, anyó,” – kezdték kórusban, „mert egy királyi gyermek született itt a közeledben. Gyere velünk, hiszen te értesz a gyermekekhez, mi nem.”
Az anyó azonban tagadóan megrázta a fejét. A szobája és az ágya meleget ígért, míg odakint süvített a hideg téli szél. „Majd holnap” – mondta nyersen. „Várjatok holnapig.” Azzal bereteszelte az ajtót.
|
|
Bővebben...
|
|
2011 december 15., csütörtök 16:47 |
|
Egy kisgyermek születése rendszerint örömteli esemény. Noha minden ilyen örömben egy kis félelem is ott lapul a jövőtől, „vajon mi lesz ezzel a gyemekkel”, az alaphangulat azonban a felhőtlen örömé, amelyet semmiféle félelem nem képes kioltani. Ezt bátran mondhatom, miután számtalan anyával és apával elbeszélgettem. Valósággal áradoznak arról, hogy már a várakozás maga is ilyen nagy örömmel tölti el őket...
|
Ez jut eszembe most, hogy két hét múlva Jézus Urunk születését fogjuk ünnepelni. Vajon ez a születés is ilyen felhőtlen, igaz örömmel tölt el bennünket? |
|
|
Bővebben...
|
|
2011 december 10., szombat 10:06 |
Egy fiatal német szerzetes pár hónapot egyik belgiumi szerzetházukban töltött, hogy – gyakorlatképpen – egy faliszőnyeg szövésénél segítsen. Pár nap múlva felháborodva felállt a szövőszék mellől és így kiáltott fel: „Ezt nem csinálom tovább! A parancs, aminek engedelmeskedem, értelmetlen. A gyönyörű, aranyló fonalat, amivel dolgozom, hirtelen meg kell csomóznom és – látszólag minden alap nélkül – le kell vágnom. Azután jön egy másik testvér utánam, aki fekete fonalakat sző bele az én sárga fonalaim közé. Micsoda pazarlás ez!”
| „Fiam” – fogta karon egy idősebb szerzetes, „te a szőnyeget rossz oldalról nézed. Előtted ugyanis annak a hátoldala van, és te csak egyetlen egy motívumon dolgozol.” Majd odavezette a fiatal szerzetest a faliszőnyeg elülső oldalához. Az újoncnak, a mikor meglátta a szőnyeg igazi oldalát, elállt a lélegzete. Csodálatos kép tárult a szeme elé: a három napkeleti bölcs épp ajándékait rakta le a betlehemi Kisded elé. Az ő gyönyörű aranyló fonala éppen a kis Jézus feje fölötti glóriát formálta. A mellé szőtt fekete fonalak pedig ezt a glóriát még aranylóbbá és még csillogóbbá tették. Ami neki azelőtt fölöslegesnek és értelmetlennek tűnt hátulról, elölről csodaszép képet mutatott. |
|
Láttam életed szőnyegét. Nagy és színes, mintás és kissé titokzatos, de még nincs befejezve.
|
|
Bővebben...
|
|
2011 november 10., csütörtök 22:04 |
„- Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. |
 |
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
|
|
1 / 10 oldal |
