|
„A lélek kút, melynek mélyéből könnyek törnek fel.
Amíg nem sírtál, nem tudod, van-e lelked.”
(Miguel de Unamuno)
 |
Ne aggodalmaskodj... |
Még egy pár hét, és itt a jól megérdemelt szünidő ideje. Legtöbbünk összepakol, és pár hétre elutazik, hogy kipihenje magát. Nem kevés azoknak a száma, akik így próbálnak meg a mindennapi munkával együttjáró fáradságtól, stressztől és mobbingtól megszabadulni. Amikor azonban visszajönnek, azt kell tapasztalniuk, hogy pár nap múlva ismét épp olyan fáradtak, mint mikor elmentek. Miért? Mert a probléma nem annyira a pihenésben, a szűnnapok számában, semmint az életbeállítottságban van. Aki őszintén hisz Istenben, az ő gondviselésében, az minden gondtól, aggodalomtól és félelemtől megszabadul. Aki nem, annak nehezebb, sőt szinte lehetetlen!
Egy 47 éves fiatal családapa, nevezzük Jánosnak, állandóan gondot csinált magának. Állandóan amiatt aggódott, hogy elveszítheti állását, és ha ez bekövetkezik, akkor nem lesz képes tovább családját fenntartani. Szorongásai és félelme miatt egyszerűen nem tudott aludni. Reggelre még fáradtabb volt, mint este, amikor lefeküdt. Egyszer aztán beteg lett és orvoshoz ment. Ez hamar észrevette, hogy miről van szó, és tovább küldte egy lélekgyógyászhoz. Az azt mondta neki, hogy ha nem hagyja abba a folytonos aggódást, gyógyíthatatlan beteg lesz. János megpróbálta, de nem sikerült. Pár hónap múlva elveszítette az állását. Csodák csodája: három nap múlva új munkahelyet kapott. Ez jobb volt, mint az előző. Sőt, a munkalégkör is kellemesebb volt, mint az előző helyen, és többet is keresett. Hamarosan belátta: minden eddigi aggódása hiabavaló volt: családjának nem kellett éheznie. Ő sem vált ronccsá. A vélt és annyi sötét színnel falrafestett jövő nem következett be, sőt Isten csodás módon gondoskodott róla.
Azt hiszem, mindnyájan ismerünk ilyen „jánosokat”, sőt, mindnyájunkban meghúzódik ebből a „jánosból” egy darab... Úton-útfélen aggódunk, félünk, dolgokért, gondokért álmatlan éjszakáink vannak. Félünk a korai szívinfarktustól, félünk attól, hogy elveszíthetjük munkahelyünket, hogy valami szerencsétlenség vagy betegség ér minket. Ilyenkor borúlátók vagyunk, mert mindent olyan borúsan látunk. Ilyenkor, anélkül, hogy észrevennénk, fekete szemüveget viselünk és így természetesen mindent feketének látunk.
A kérdés már most az, hogy hogyan lehet ezektől a szorongásoktól, félelmektől, gondoktól megszabadulni? Ha lélekgyógyászokhoz futkosunk, nagyon drágán adják a tanácsot. Ha Jézust és az evangéliumot kérdezzük, akkor hamarosan azt tapasztaljuk, hogy a helyzet nem is annyira kilátástalan. Ime, pár jézusi ötlet az evangéliumból:
1. Először is azt kel tudatosítanom magamban: a gond, a félelem céltalan. Vagy ahogyan Jézus mondja: „Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?” (Mt 6,27) Dolgokon, amelyek nem tőlem függnek, nem rajtam állnak, töprenghetek, aggódhatom, változtatni rajtuk nem tudok. Sőt! Az embert valósággal megbénítják a gondok, mert minden erejét, amely a jelen pillanatra kellene, a jövőben talán be sem következő dolgokkal való foglalkozásra használja. Kérdezzük hát magunktól, ha ilyen gondok törnek ránk: „Megváltoztathatom-e a jövőt azzal, hogy ezen vagy azon a dolgon éjszakákon át rágódom?” XXIII. János pápa meséli el nem kis öniróniával önmagáról, hogy pápává való választása után ő sem tudott aludni egy éjszaka a nagy gond miatt: Képes lesz-e ő vezetni Isten nagy Egyházát? Egyszer aztán félálmában megjelent neki egy angyal és azt kérdezte tőle: „János, te vezeted-e az Egyházat vagy pedig a Szentlélek?” Mire neki be kellett őszintén vallania, hogy: a Szentlélek. „Akkor” – szólt hozzá az angyal, „fordulj be, és aludj nyugodtan!”
2. Az aggodalom és a félelem nemcsak céltalan, de értelmetlen is, visszahúz és káros. Egy lélekgyógyász írja magáról: „1974 nyarát Törökországban töltöttem, és egyik könyvemen dolgoztam. Ott ültem az írógép előtt, és hirtelen megrohantak a gondolatok: Mi lesz, ha kislányom itt biciklijével a háztól eltávolodik és nem vigyázz eléggé? Mi lesz, ha beleesik az udvaron lévő vízmedencébe? – Észre sem vettem, és egy szempillantás alatt a gondolataim nem a könyv, hanem ilyen és ehhez hasonló gondok körül forogtak. Egy álló óra hosszáig! És mondanom sem kell, hogy nem történt semmi tragikus. De a könyvemből sem készült el egy sor sem... Az aggódás, a gond értelmetlen, nem is beszélve arról, hogy értékes percektől foszt meg bennünket.”
3. A gondoskodás erény, a gond és aggódás viszont teher. Sokszor fizikailag is. Valaki, például, kövér, „erős”. Azt mondja hát magának: „Mivel annyit dolgozom, és a munkahelyemen olyan rossz a légkör, este, ha hazajövök, ezt vagy amazt megengedhetem magamnak, mintegy apró vigaszként, hogy a gondokról eltereljem a figyelmemet...” Egy másik így szól magához: „Senkinek nem megy olyan rosszul, mint nekem. Ezért szívok 30 cigarettát naponta...” Ez a fajta gond, ez a fajta aggódás, amelyet magamba „eszek” vagy magamba „iszok”, teher. Gond, aggodalom, félelem – ezeknek a lelki érzéseknek testi, szomatikus kihatásai is vannak. Az aggódás és a félelem nyálkahártyagyulladást, magas vérnyomást, és gyomorgörcsöket okoz, mondják az orvosok.
Jézus ellenben azt mondja: Legyen bátorságod gondtalanul élni. Nem szabad félve és aggódva az élet gondjaira gondolni. Jézus azt mondja: „Nézzétek, hogyan gondozza Isten a természetet, a mezők liliomait, a madarakat... Lássátok... Isten gondoskodik róluk... Rólatok is! Vizsgáljuk meg: Hány általatok sötétre festett dolog következett be életetetekben? Járjatok egyet a természetben! „Ha jár egy kicsit az ember, akkor egyből könnyebben és jobban megy neki...” – mondja a közmondás is. Egy másik magvas mondás pedig így szól: „Némely keresztény hisz abban, hogy Isten megmenti a lelkét, nem hisz viszont abban, hogy Isten mindennapi életéről gondoskodik“. (Corrie ten Boom). Ugyancsak ez a holland protestáns asszony írja: „Aki magáról akar gondoskodni, az elveszi Istentől a munkát“.
Amikor a Miatyánkot imádkozuk ezen a nyáron, és azt mondjuk: „Legyen meg a Te akaratod”, akkor tulajdonképpen arra kérjük mennyei Atyánkat, hogy a fekete szemüvegünket cserélje ki egy átlátszóra, vagy egy rózsaszínűre! Hisz ő irányítja életünket, senki más. Aki ebben hisz, az megszabadul minden szorongástól, aggodalomtól, félelemtől és gondtól! Ezt kívánom minden Kedves Olvasómnak erre a nyárra! |
