|
"Annyira belefáradtam a vitákba, az elvakultságba, a fanatizmusba! A te házadba egyenruha nélkül is beléphetek anélkül, hogy tagadjak bármit is belső világomból.
Ha veled vagyok, nem kell mentegetőznöm, védekeznem, nem kell semmit sem igazolnom.
Felülemelkedve esetlen szavaimon, olyan érveléseimen, amelyekkel ma-gamat csapom be, te énbennem mindig csak az embert látod, tiszteled bennem a meggyőződések, szokások és a személyes barátság hordozóját. Ha más vagyok, mint te, ezzel ahelyett, hogy lealacsonyítanálak, felmagasztallak.
Én úgy, mint mindenki más, szükségét érzem, hogy elismerjenek.
Előtted tisztának érzem magam, és feléd tartok, szükségem van rá, hogy oda menjek, ahol makulátlan vagyok. Hálás vagyok neked, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
Mit csinálhatok olyan baráttal, aki engem megítél? Barátom, olyan szük-ségedet érzem, mint egy hegycsúcsnak, ahol lélegezni tudok.
Szükségét érzem, hogy visszaemlékezhessem arra a kis vendéglői asztal-ra, ahol együtt voltunk, és felidézhessem annak a naphoz hasonló békének mosolyát."
Antoin de Saint Exupery egyik barátjának irt levél részlete |
