 |
Korunk tevékeny lázban szenvedő emberének szüksége van megállásra, pihenőre, amelynek közepette találkozhat Istennel, önmagával, testvéreivel. A Szeretetszolgálat csoport számára ezt a megállást kínálta az adventi lelkinap, aminek célja: tudatosan felkészülni a Megváltó fogadására. Ezzel a rendezvénnyel szent Pál évében is megtettük az első lépést a fő cél felé. A lelkinap közösségünk erősítését, egységét szolgálta. |
Az együttlét során jó alkalmunk volt másik emberre figyelni, meghallgatni, asztalközösségben együtt lenni, ahol mindenki elfogadott, elismert. A közösség akkor élő, ha van tevékenysége.
A napot a zsolozsma elimádkozásával kezdtük.
Szilveszter testvér plébánosunk értékes előadást tartott a bűnbánatról, ezt követte a kiscsoportos beszélgetés. A megosztás során plébánosunk készséggel válaszolt a bennünk felmerülő, a témával kapcsolatos kérdéseinkre, magyarázatot, tanácsot adott a nehézségeinkkel kapcsolatban.
A bűn túlárad a világban, és gyökerét alkotja mindannak a rossznak, ami gyötri az emberiséget. A bűn által eltávolodtunk Istentől, és ez által egy mély szakadék keletkezik Isten és ember között. Isten végtelen szeretete hívja az embert a visszatérésre, az Ő útjára, de az gyarló módon ezt a szeretetet visszautasítja. Az előadás szemléletes volt. Rembrand, Murillo, Dürer, Van Gogh, Pompe művészi alkotásai, a Szentföld tájainak nézése közben fogalmat alkottunk Isten irgalmáról, átéreztük milyennek kell lenni a bűnös magatartásának a tékozló fiú példáján keresztül. Megtér, elismeri, megbánja bűneit, eltökéli, hogy többé nem teszi, visszatér atyjához, bevallja bűnét. Az atyja szeretettel magához öleli, és ünnepet rendez neki. Ezt teszi velünk Isten a szentgyónás alkalmából, mert szeret. Az előadás rámutatott, az első lépés a szentgyónásnál a lelkiismeret vizsgálat. Vigyáznunk kell, mert a bűn ezerféleképpen tud elrejtőzni, gyűlöli a világosságot. A gonosz legnagyobb sikere, elhiteti, a bűn a nem bűn, ezért hajlamosak vagyunk, hogy kimagyarázzuk magunkat a körülményekre hivatkozva. Fontos a gyakori lelkiismeret vizsgálat. Aki magatartását naponta szembesíti az Evangélium szavaival, világosan látja, mi van a lelkében, ami ellentétes Krisztus tanításával. Amikor felelősséget vállalunk hibáinkért, automatikusan jön a bánat. Fáj, hogy ellenálltunk Isten szeretetének, ezáltal elhomályosítottuk az Örömhírt az emberek előtt, amelyet hirdetnünk kellene, és tanúságot kellene róla tennünk. A bűn nem egyéni tett, valamilyen módon lealacsonyítja a környezetünk erkölcsi, vallási szintjét, erősíti a világban működő rossz hatalmát. A bűnbánat késztet bennünket arra az elhatározásra, hogy kitépjük szívünkből a bűn gyökerét, és megváltoztassuk életünket. Megtérjünk. Ez a belső változás, csak Isten segítségével mehet végbe. Hála, hogy szeretete nem fukar. A bűnbánat szentségének érvényességéhez lényegileg szükséges a bűnvallomás. A beismerés bánatunk kifejezése. A vallomásunkkal megkezdődik a kiengesztelődés. A feloldozásban Isten határtalan jóságával, szeretetével találkozunk! A pap szolgálata révén a kiengesztelődést az Úr törvényerőre emeli. Az elégtétel annak a kifejezése, hogy nem tétlenül fogadjuk Isten irgalmát, hanem jobbak akarunk lenni, azt is kifejezzük általa, hogy szeretnénk legyőzni a bűnre való hajlamainkat.
Hisszük, hogy Isten gondoskodik arról, hogy e napnak gyümölcse legyen, igazi bűnbánattal, jó szentgyónással készülünk az Üdvözítő fogadására.
Jöjj el Uram, áldott Üdvözítő! Jöjj világosság, semmisítsd meg lelkünkben a bűn sötétségét, távoztasd el a hamis fényeket.
Jonucz Marika
Kaplony 2008, december 13.
|
