|
Minden szentmise előtt legalább 30 perccel.
Minden első pénteken a szokáshoz híven délután 4 órától, különösen a gyerekek és ifjúság számára biztosítunk alkalmat a szentgyónásra, abba a templomba ahol az esti szentmise van.
Ezenkívül megbeszélés alapján amikor csak lehetséges. |
A bűnbánat szentsége, avagy néhány szó a szentgyónásról
Ha a szentgyónásra gondolunk, sokunknak először a fogorvos jut eszébe. Nehéz ide betérni, akár az orvosi székbe, minden bajunk előjön, kifogások, húzás-halasztás stb... Gondolom, azért is nehéz, mert az ember nem szereti kiteregetni a "szennyesét", pláne egy ismeretlen vagy kevéssé ismert ember előtt. "Mit fog hozzá szólni? Hogyan is kezdjem?
Azt hiszem mindannyian átmentünk már ezen. De aki túllépett rajta és megérezte Isten mindent megbocsátó szeretetét, a gyónás felszabadító erejét, lelkének megtisztulását, a megszabadítás kegyelmét és örömét, az tudja, hogy a fent leírt nehézségek mit sem számítnak. Az tudja, hogy öröm és jó gyónni, őszintének lenni, terheinktől megszabadulni, vigasztaló szavakat, bátorítást kapni. Az tudja, hogy érdemes volt betérni, és érdemes lesz mindig.
Mivel írásommal segíteni szeretnék, bátorítani mindenkit, hogy minél többször éljen ezzel a szentséggel (már, amennyiben bűnös), ezért néhány sorban arról írok, nekem miért is fontos?
Egyrészt azért, mert sokszor megtapasztaltam és tapasztalom, hogy gyenge vagyok és elbukok. Ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy elkeseredjek, úgy sem megy tovább, nincs remény... Lenézem magam, egy-egy nagyobb bűnnél szembe tudnám magam köpni. De mikor ráébredek, hogy Isten új lehetőséget ad, megérzem felszabadító erejét, a bűnbocsánat szépségét.
Emellett pedig olyan nagy öröm a bűnöm letevése és az újrakezdés lehetősége, hogy többször azért (is) gyónok, hogy lelkileg megerősödjek, és hogy ezt az örömet kiaknázzam. Talán az a cél is vezetett a papságra, hogy ezt minél többször, minél több embernek kiszolgáltassam. Mielőtt fölszenteltek, azon gondolkodtam: "Istenem, csak már adnád, hogy pap legyek, hogy feloldozhassak legalább egyet!" Tudván, nekem micsoda öröm, tudom hogy másnak is az. Jó és boldogító megtapasztalni egy feloldozás utáni arcot, egy terhektől megszabaduló, felszabadult mosolyt a gyónón."
Mi is hát a bűnbánat szentsége?
Kevesen tudják, hogy a bűnbánat igazi szentsége a keresztség: megtérni, azaz "meghalni önmagunknak (a bűnnek) és élni Krisztusnak". Minden gyónás ehhez az első szentséghez és a megszentelő kegyelemhez csatol vissza, Isten újból a szentségre hív, a szentségre vezet. Ezt a szentséget is, mint a többit, Jézus adta: "Feltámadása után az apostolokra lehelt és ezt mondta: Vegyétek a Szentlelket, akiknek megbocsátjátok bűneiket meg lesz bocsátva, akinek nem, azoknak nem lesz megbocsátva." (Jn. 20,21-23)
A szentgyónás mai formája hosszú évszázadokon keresztül alakult ki az Egyházban:
Az ősegyház gyakorlata a gyónással kapcsolatban egészen más volt: nem templomban, hanem kis közösségekben házaknál jöttek össze, és itt a közösség egésze előtt nyilvánosan bocsánatot kértek a héten elkövetett bűneikért, azokat bevallották és imádkoztak egymásért, hogy megerősödjenek. (Jelenleg ennek az egyszerűsített formája van meg a szentmisében, amit bűnbánati résznek és nem gyónásnak nevezünk, mert igazi bűnbevallás nincs, és ezért nem is helyettesíti a szentgyónást.) A későbbiek folyamán ez változott, és a bűneitől szabadulni akaró személy 50 nappal húsvét előtt a püspöknek vallotta be bűneit, aki nem oldozta fel, hanem poenitentia-t, bűnbánó gyakorlatot szabott ki. Ez legtöbbször böjt volt, ami ma is fegyelmező eszköz, segíti az embert testileg-lelkileg fegyelmezetté válni. Ez a böjt akkor sem valami féle büntetés volt, hanem segítség, aminek igazi értékét pont a bűnös ember kapta. A feloldozást a bűnös nagycsütörtökön kapta meg, a visszafogadás püspöki kézrátétellel történt a közösség előtt. Az V-VI. századtól szükségessé vált a lelkivezetés, mert azt Egyház már nem bírta sok helyen elvégezni a poenitentia adását, ill. a visszafogadást. Ezzel kialakul az ún. fülgyónás.
Ma az Egyházban ezt a fajta személyes gyóntatást végezzük, amihez jó, ha kapcsolódik a lelkivezetés is.
Miért kell gyónni?
Sokszor felvetődik ez a kérdés: "Miért kell gyónni, miért nem elég csupán a jó Istennel megbeszélni a bűnömet, hiszen ellene vétkeztem?"
Jézus az Egyházat akarja az Atya irgalmának hirdetőjévé tenni! (ld. Mt 16,19; 18,18; Jn 20, 21-23)
Miért az Egyház lett a bűnbocsánat eszköze?
- Mert a bűn mindig az emberi közösség ellen is irányul, így az Egyház (jelentése: Ecclesia=Közösség) ellen is.
- Mert ha Isten a szavát Krisztusban és az Egyházban érvényesítette, akkor szavának megszegése, a bűn Krisztus ellen és az Egyház ellen is irányul. Így az egyén bűne az egész közösséget zavarja, a közösség szentségét sérti meg.
- Mert az Egyház mindig reagált a körében jelentkező bűnre, (ld. Gal 2,21; 2 Kor 10,2; 11,4; Kol 2,19; 2 Tim 2,18). Elmarasztalja azokat, akik a megigazulást más úton keresik, de a bűnösnek megmutatja az utat a bánat és a kiengesztelődés felé (ld. Jn 8,1-11).
Akarsz-e szent lenni, azaz minden bűnödtől, minden rossztól véglegesen megszabadulni?
A keresztény ember szentségre törekszik, és ennek az egyik leglényegesebb része a megtisztulás, mely a keresztség szentségében kezdődik el igazán. A szentgyónás, a bűnbánat szentsége mintegy "helyreállítja" a keresztséget, a megszentelő kegyelmet. Szent Ferenc a következőket írja erről: "És bűnbánatot kell tartanunk, mert senki sem üdvözülhet e nélkül."
A gyónás Isten kegyelmét közvetíti, mely által gyökerében szeretne megszabadítani minden bűnömtől, ezért a gyónásnál konkrétan is kérhetem tőle, hogy melyik bűntől szabadítson meg.
A szentgyónás és a lelkivezetés kapcsolódása nagyon fontos és lényeges, mert ez segíthet leginkább az életszentségre. Személyesen nekem szól Isten üzenete, segítsége. A beszélgetések mindig egy-egy konkrét előrelépés és visszatekintés: mi történt eddig, hogyan tovább.
Fr. Horváth Achilles
(Thomas Merton és más szerzők felhasználásával)
A gyónás szertartása
Megelőzi az alapos felkészülés:
- Istent helyezem a középpontba; Őérte, szeretetéért bánom meg bűneimet.
Fontos ilyenkor a Keresztet magunk elé tenni, vagy egy szentírási részt felolvasni Isten szeretetéről és azon elmélkedni.
- Összegyűjtöm a Szentlélek Úristen segítségével a bűneimet.
Érdemes egy jó lelkitükröt alkalmazni, ami segít, hogy összefésüljem az eddigi bűneimet.
- Ima a "sikeres" gyónásért.
Ima önmagamért és a lelkivezetőmért. Imádkozom gyóntatómért, hogy Isten megmutassa rajta keresztül azt, amit nekem üzenni akar.
A gyónó keresztet vet: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Pap: Isten, akinek világossága felragyogott szívünkben,
adja meg neked, hogy igazán belásd bűneidet,
és felismerd az Ő irgalmas szeretetét!
Gyónó: Amen.
Gyónó: Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, atyám,
Hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el.
Utoljára gyóntam:...
Bűneim azóta, hogy...
A pap megszabja az elégtételt
Gyónó: Teljes szívemből bánom minden bűnömet,
mert azokkal a Jó Istent megbántottam.
Erősen fogadom, hogy Isten segítségével
a jóra törekszem, a bűnt, valamint a bűnrevezető alkalmat elkerülöm.
Pap: Isten, a mi irgalmas Atyánk,
aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által
kiengesztelte önmagával a világot,
és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára,
az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked,
és adja meg a békét!
És én feloldozlak téged bűneidtől
az Atya, a Fiú † és a Szentlélek nevében.
Gyónó: Amen.
Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Pap: Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!
Gyónó: Istennek legyen hála.
|
