Nagyböjt a lelki töltekezés gazdag időszaka. Ilyenkor jobban figyelünk az elcsendesedésre, a lelkigyakorlatokon való részvételre, az imádságos elmélyülésre, és Krisztus követésének mélyebb vágya hatja át szívünket, életünket, kapcsolatainkat.
Kaplonyban a régi hagyományokat folytatják, mert ebben a 40 napos bűnbánati időben is meghirdették a lelkigyakorlatokat a különböző korcsoportok számára (férfiak, nők, ifjúság és gyerekek).
Március 25-26-ára a Szívgárdistáknak is lelki napokat hirdetett meg Szilveszter testvér, falunk plébánosa.
Erre az alkalomra a Jézus Szíve Társágának (Népleányok) tagjait kérte fel a ferences atya. |
|
A napok mottójául ezt a mondatot választottuk: „Szívet vinni a világba!”
|
Nagy örömet jelentett nekem, hogy közösségünk fiatal testvérei, és általános elöljárónk is lelkesedett ennek a programnak a megtartásáért. Így négy testvéremmel: Göcsei Ritával, Krajcsik Gabriellával, Mézinger Gabriellával, és Balla Erikával, indulhattam el Magyarországról a kaplonyi gyerekekhez azért, hogy Jézus szeretetét, ajándékozó jóságát, nagylelkű önátadását együtt szemléljük, és tanuljunk Tőle. |
A gyerekek 67 tagot számláló csapatából alig hiányzott valaki az első délutánon. Szinte teljes létszámban jelentek meg pénteken a plébánia nagytermében, az iskolai tanítás befejezése után.
Az ismerkedést, kiscsoportos foglalkozások követték, és különböző mozgásos játékok színesítették a nap menetét. A csoportok vezetésébe, a helybeli fiatalok: Baumli Berni, Poósz Tamás, Szilágyi Zsuzsa és pedagógusok közül: Jónucz Mária, Pinszkovszky (Poósz) Melinda is besegítettek, valamint a liturgián való éneklésbe Jonucz Alfonz. Szombat délutánra meghívást kaptak a többi IV-VIII. - osztályba járó diákok is. A létszám szépen növekedett, már 110-en voltak a résztvevők.
Jézus tulajdonságait nézegetve, lassan kezdtük felismerni a saját „gazdagságunkat” is. Azt a sok jót, értékes tulajdonságot, amit Isten belénk „ültetett”, hogy az Ő dicsőségére és embertársaink javára legyünk.
A felismert „jó” papír szívekre került, amit a Szentmise felajánlási részében- „adományként” – az oltár elé helyeztünk. A megszólítottság élménye, az a tény, hogy Jézus a nevünkön szólít bennünket, és barátaiként fogad, kimozdított a „szürke” egyhangúságból, unalomból, nemtörődömségből. A gyerekek hűségük kifejezésének jeleként elmondták a belépéskor tett felajánló imát és elénekelték a Gárda himnuszt:…..
”Ó jó vezérünk, gárdánk Nagy Királya,
Örök hűséget Neked esküszünk.
Harcolni fogunk Szent Szívedért bátran,
Míg Szent Szívedbe, mind egyek leszünk!”
Az együtt töltött idő, sok vidámsággal ajándékozott meg, amiért nagyon hálás vagyok a Mindenhatónak. Mindig szívesen jövök haza, a szülőfalumba, és vagyok együtt azokkal az emberekkel, akik közül származom. A rendtársaimmal Kaplonyban lenni, felemelő élményt jelentett. Azt tapasztaltam, hogy a jókedvű adakozás, a vendégszeretet, az összefogás ereje, az Isten dicsérete hat év után sem kopott belőletek, amióta elkerültem innen.
Jó volt hallgatni a csivitelő gyerekeket, a játékos hangoskodást, az éneklés lendületes zengését….
Az egymás között megélt szeretet tapasztalatok átadása minden Szívgárdista feladata lett, mert ez által szebbé lehet környezetünk élete, és örömtelibb a világ!
P. Szabó Dömjén ferences atya kedvenc mondatával zárnám (Aki a Szívgárda buzgó apostola volt falunkban, és személyesen az én nagy lelkesítőm is….):
„Legyen mindez Isten dicsőségére, a résztvevők javára és a mi örömünkre!”
- Tyukodi Bea testvér -
|
