Bennem a Karácsony először is sok emléket idéz fel, amikor még együtt volt a család, tele volt a ház. Lehet nem volt annyi ajándék, mint a mai gyerekeknek, de sokkal jobban tudtak örülni az ünnepnek, mint most. Aztán jöttek az unokák, velük szép volt a karácsony, de már ők is felnőttek. Eljönnek még, meglátogatnak, de már nem olyan, mint amikor kicsik voltak.
A másik dolog a Karácsonnyal kapcsolatban természetesen Jézus születése. Ez mindig nagy öröm számomra és egész adventben készülök rá. Úgy érzem, hogy a gyerekeink, unokáink hamar felnőnek, de a kis Jézus minden Karácsonykor újra megszületik a szívünkben, és erre a nagy eseményre készülni kell. Nagytakarítást kell végezni nem csak a lakásunkban, hanem a szívünkben is, hogy a kis Jézust méltóan befogadhassuk. Talán a Karácsony ünnepe az, ami a legtöbb szeretetet visz az emberi szívekbe. A kis Jézus képes arra, hogy a legkeményebb szívet is megpuhítsa, belőle is fakasszon egy kis szeretetet. Jó lenne, ha az ünnep lángja nem aludna ki az ünnep után sem.
Nem volt könnyű életem, de hálát adok Istennek, hogy mindig érezhettem az Ő kegyelmét, érezhettem, hogy mellettem van. Bár egyedül élek, soha nem vagyok magányos, mert Isten mindig velem van. És így Szent Pál szavaival mondom: Istenem elég nekem a Te kegyelmed!
F. M. - 75 éves |
